A Bernarda Alba-turné

Az egyik korábbi bejegyzésben tárgyalt, Rómában működő, roma nőket foglalkoztató szabászat, az Antica Sartoria Rom esetében bevált a következő formula: az állam vagy az önkormányzat egyszeri workshopot szervez, ahova tehetségeket talál meg, majd jön egy vállalkozó, vagy egy profi menedzsment, amelyik a megtalált tehetségre, és az eladható termékre vagy művészeti alkotásra alapozva szervezkedni kezd, és megpróbálja életben tartani, amit a workshop létrehozott, vagyis lehetővé, illetve láthatóvá tett.

Hasonló történt azzal a nyolc roma nővel, akiket Sevilla nyomornegyedéből, El Vacieből válogattak be a Bernarda Alba háza rendhagyó feldolgozásába. Rendhagyó annyiban, amennyiben Federico García Lorca világszerte ismert darabját ritkán szokták analfabéta, periférián tengődő roma nőkkel játszatni.

Az ötlet a sevillai Teatro TNT-től ered, ami az Atalaya társulat központja. Az Atalaya elég nagy múltra tekint vissza a  kísérleti színház és a social theatre műfajában egyaránt. Igen, ez utóbbi az a műfaj, aminek nincs még rövid és frappáns magyar neve. Az első, igazi social theatre-nek nevezhető próbálkozás is csak tavaly augusztusban valósult meg Magyarországon Új Néző címmel a Káva Műhely kezdeményezésére.

Célja konkrét cigány-magyar konfliktusok feldolgozása volt, eredményeként pedig büszkén említhető, hogy a filmes és fotós elemeket szintén tartalmazó programsorozat után olyanok is szóba álltak egymással, sőt, hajlandónak mutatkoztak későbbi együttműködésre a cigány-magyar közönségből, akik addig származásuk különbözősége miatt soha nem kommunikáltak, vagy nem építőleg. Kezdetnek nem rossz.

Az Új Néző helyszínei Ároktő és Somolya, két borsodi megyei falu voltak. Az összetett prodzsektről további információk többek között itt találhatók.

A Bernarda Alba szereplői 2009 nyarán kezdtek el próbálni a veteránnak számító rendezőnő, Pepa Gamboa irányítása alatt, Marga Reyesszel, az Atalaya híres színésznőjével kiegészülve. November elejére megszületett az előadás, a jegyek pedig nagy sajtóvisszhang mellett az összes TNT-beli előadásra elfogytak, sőt, már a premier sikere után körvonalazódni kezdett az országos turné terve.

Gamboa egyetlen bosszúsága az volt, hogy az újságírók a darabot szinte kizárólag a social theatre műfaján belül tartották nagy eredménynek, csak a társadalmi jelentőségét méltatták, figyelmen kívül hagyva, hogy az előadás teljes értékű művészi tett, aminek megítélésében Gamboa szerint csak másodlagos szempont, hogy kik és milyen háttérrel vitték véghez.

Igaz, a Bernarda Albát játszó Rocíó Montero - aki hét gyermek édesanyja - sem tudta először elképzelni, hogy fogja tudni megtanulni a darabot az olvasás készsége nélkül, de megoldódott a probléma: Gamboa addig ismételte sorról sorra a szereplők szövegeit, amíg hibátlanul vissza nem tudtak mondani mindent.

A premieren mindegyikük családja ott volt, amire a színésznők kivétel nélkül nagyon boldogan emlékeznek. Sokan mások viccnek tartották az egészet, de végül a sikerélmény fölébe kerekedett a rosszmájú megjegyzéseknek. Az egyik fiatalabb nő, az Ameliát játszó Carina Ramírez korábban képtelen volt takarítőnőként elhelyezkedni, az előadás után viszont több megkeresést kapott. A baj csak az, hogy a lány visszautasította az ajánlatokat, mert már van rendes munkája: színházban játszik, színésznő. És nem ő az egyetlen, aki további szerepekre vágyik.

A színház és a flamenco ötvözésében élen járó Gamboa eléggé szabadon alakította a darabot a roma nők mindennapi életéhez és kultúrájához. Változtatott a szövegen, ami eleve a szereplők által beszélt andalúziai cigány nyelvjárásra, a caléra lett átírva, és dalokat, táncjeleneteket illesztett bele, de ami ennél is meglepőbb: komédiába hajló részeket.

Akárhogy is, az előadás nagy sikerrel turnézta végig Spanyolországot, és meghívást kapott a madridi Spanyol Színházba (Teatro Español de Madrid). A legutóbbi hírem róluk idén februárból, egy spanyol kísérleti színházi fesztiválról származik.

Talán nem túlzás, hogy a prodzsekt fenntarthatónak, és sikeresnek bizonyult.

Persze míg ezt írtam, végig tudtam, hogy hasonló színházi kezdeményezések nem csak hogy voltak már egyszer-egyszer Magyarországon, hanem több több mint tíz évre visszamenőleg több központja is van a roma fiatalok színházi eszközökkel való tanításának, nevelésének, támogatásának, felzárkóztatásának, boldoggá tételének, fizetéshez és megbecsüléshez juttatásának, mely központok egyben i-g-a-z-i, komoly színházak, még ha nincs is saját épületük.

Az 1992 óta létező Cinka Panna Társulatról (korábban Duende Színházi Társulás) még szoktak tudni, de a Karaván Művészeti Alapítványról, melynek állandó játszóhelye a kilencedik kerületi Pince Színház, már jóval kevesebben, holott 1999 óta hoznak létre előadásokat, miközben küzdenek a fennmaradásért egy olyan civil környezetben, ahol az öko-gondolkodás népszerűsítésére rengeteg pénz, egyre több pénz jut, de pont a nevelésre kevés.

Igaz, az öko-szemlélet komoly üzleti tényező, ami előbb-utóbb Magyarországon ugyanúgy robbanni fog, ahogy más országokban, de hát a színház is üzlet - pláne, ha nem kell több száz dolgozót, és egy százmilliókba kerülő épületet évről évre fenntartani. Egy előadás - segítek: hakni - termelhet és termel is bevételt, a lehetséges járulékos hasznokról nem beszélve, a cigány nyelvjárások megismertetésétől a társadalmi ellentétek fellazításáig.

Okoskodás OFF.

A roma Bernarda Alba háza megtekinthető a Youtube-on. Nekem tetszett.

Szereplők:

Rocío Montero
Carina Ramírez
Sandra Ramírez
Mari Luz Navarro
Loli del Campo
Ana Jiménez
Sonia Joana da Silva
Pilar Montero
és
Marga Reyes

0 Tovább

A Dzsipszizmus testvérblogja

Mielőtt ebbe a blogba belevágtam, már egy ideje gyűjtögettem anyagokat ide: thebrightgypsy.tumblr.com

Nagyrészt külföldi olvasókat szereztem, néhány poszt egészen nagy utat járt már be a világban. Időnként van egyezés a két blog tartalma között, bár a thebrightgypsyre főleg olyan fotókat és egyéb anyagokat teszek fel, amikhez még nem sikerült sztorit találnom, talán, mert nincs is.

 

 

 

0 Tovább

Időgép

Fotók: Horváth M. Judit

Horváth M. Judit és férje, Stalter György Más világ című albuma saját kiadásban jelent meg 1998-ban, Budapesten. A szövegeket Kerényi György készítette. Horváth M. Judit és Kerényi György is az Amarodrom című lapnál dolgoztak ebben az időben. A fenti linkre kattintva a teljes anyag, és a szerzők további munkái is megtekinthetők.

A cigány származású Horváth M. Juditról Szarka Klára, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja készített nagyszerű portrét, amely az Amarodrom 2005. áprilisi számában olvasható. Link az Amarodrom archív anyagához: itt.

0 Tovább

A szegénység arculata?

Joakim Eskildsen fotós a finn-svéd író- és költőnővel, Cia Rinne-el közös utazásai során készítette el a The Roma Journeys ("roma utazások") című könyv anyagát 2000 és 2006 között, mindegyik országban több hetet vagy hónapot időzve.

Joakim Eskildsen sorozata nagyot merít, és olyan szobákba és közjátékokba enged betekintést, amilyeneket ritkán látunk. A teljes sorozat megtekinthető Eskildsen weboldalán: www.joakimeskildsen.com

Hevesaranyos, Magyarország

Kanud, India

Badka, India

Glykia, Görögország

Tirnaveni, Románia

Vlașca, Románia

Saintes-Maries-de-la-Mer, Franciaország

Frépillon, Franciaország

Leskovo, Oroszország

Vodstroy, Oroszország

Vantaa, Finnország

Espoo, Finnország

2 Tovább

Új fotók a Romani Designtól

Fotó: Fabienne Karmann

A Romani Design, Varga Erika tervező stúdiója a tavaly júliusi, Gödörben tartott első nagy bemutató után a múlt szombaton a brüsszeli Magyar Bálon is ott volt.

0 Tovább

Transzkárpátia

 

Fotó: Evi Lemberger

0 Tovább

Svéd elegancia...

Nincs is jobb, mint egy átmulatott péntek éjszakát követő, lassú folyású szombati napon ráakadni az interneten egy fotósra, akit eddig nem ismert az ember, és olyan klassz fényképekre, melyek ráadásul ide kívánkozik a blogra.

A poszt címe persze vicc. Mona Simon anyaga réz tárgyakat készítő, és azokkal kereskedő, szigorú, patriarchális családrendszerben élő erdélyi romák pazar milliőjét örökíti meg. Érdemes ide kattintani.

A '79-es születésű Mona Simon London és Németország között ingázik. Tanulmányait a BA fokozatig a brémai egyetemen végezte Peter Bialobrzeski tanítványaként. Első nagyobb riportját Havannában készítette a In the land of Revolution (A forradalom földjén) címmel. Egyetemi diplomáját végül a londoni LCC London-ban szerezte meg, kimagasló eredménnyel. via Verve Photo

0 Tovább

Csendélet

 

Iosif Kiraly képe a Tinseltown c. sorozatból

0 Tovább

Divat, divat mindenhol

 

Nem írtam még arról, hány nagyon tehetséges, roma származású, feltörekvő divattervező van a világban? Nem baj, majd fogok. Ezt a ruhát egyik kedvencem, a brazil Geraldo Couto tervezte.

További képek itt.

0 Tovább

Mosolygós jóreggelt!

 

fotó: Muki Schwartz

0 Tovább
12
»

Dzsipszizmus

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek