Dzsipszizmus

"Színész vagyok. Soha nem tanultam, született tehetség vagyok. Biztos láttál Emir Kusturica filmjeiben, vagy romákról szóló dokumentumfilmekben. Egész Európában szupersztárként bánnak velem. Az emberek Papo Alfonsonak hívnak, a Cassandra film egyik alakja miatt, aki nagyon hasonlít rám. Tedd meg nekem, hogy Alfonsonak szólítasz.

Imádom Emir filmjeit. Hatalmas emberi történeteket kerekít egy ilyen kis közösség életéből, mint a sutkai. Mindenki jól járt: jól megfizetett minket, mi meg sztárt csináltunk belőle. Félévi munkáért nyolcezer dollárt kaptam, ami aztán egy évig kitartott. Mindenkinek fizettem az italát, és persze nőkre költöttem.

A szerelemnek fontos szerepe van az életemben. Tizenhét éves koromban nagyon szerelmes lettem, de a lány belehalt a szülésbe. Most már boldog vagyok egyedül, manapság a nőknek csak ház kell, meg egy csomó pénz. Az ideálom amúgy is a fiatal, tizenhat-tihennyolc év közötti. Lehet, hogy öregnek látszom, de még képes vagyok rá, és ezt nem szégyellem kimondani. Úgy maradtam fiatal, hogy egész életemben fiatalok között mozogtam. Az öregekre rá sem nézek. Azok csak a problémáikról beszélnek. Tegnap éjjel voltam a diszkóban, ott is sztár vagyok, mert igencsak jól ropom. A zene és a mulatás tart engem életben. Imádnak a nők. Nézd csak meg a gyűjteményemet!"

A fotó és a szöveg a Colors 42-ből, vagyis a Colors magazin 2001. február-márciusi lapszámából való, amit egy nagyon kedves barátomtól kaptam azzal még hónapokkal ezelőtt, hogy majd egyszer biztos jól fog jönni. Ezúton is köszönöm.

A különszám témája Sutka, "a világ egyetlen saját önkormányzattal rendelkező roma közössége", ami egy 1963-as földrengésnek köszönheti létrejöttét - akkor dőlt romba a macedóniai Szkopje romanegyede, a Topana. Sutka mára Európa legnagyobb roma települése, ahol a fiatal polgármester (aki egyben fogorvos), az ügyvéd, és az iskolaigazgató is roma származású, és ahol a hivatalos ügyeket a macedón és az albán mellett roma nyelven is lehet intézni.

Ahogy a Colors 2001-ben írta, mindezzel együtt Sutka (hivatalos nevén Šuto Orizari) még mindig közelebb áll egy szemétdombhoz, ami, hozzáteszem, sok-sok fotóanyag és romantikus tudósítás révén még mindig azt a stilizált roma-képet erősíti, ami nem szól másról, mint hogy munkanélküli, színes, de szakadt ruhákba öltözött, fogatlan emberek tántorognak a délelőtti napsütésben egy-két pálinkányi lökettel, és a szemükben delejes őrület csillog.

Azóta azért történt ez-az. Például 2009-ben 1,6 millió eurós befektetéssel új középiskola épült, ahova a roma gyerekek is járnak. Sőt, Macedónia amerikai nagykövete, Philip Reeker úgy fogalmazott, hogy Sutka egy olyan modern, multikulturális közösség, különös tekintettel a flottul működő, három nemzetiségű önkormányzatra, amely minta lehet az egész országban a demokratikus gyakorlatok megerősítéséért folytatott munkában.

Szóval birom Alfonso Papát, és Kusturicát is, de a friss információkat még jobban.

Boldog roma világnapot! De tényleg.

♥

A To tragoudi ton gyfton ("A cigányok dala") ismerős lehet Tony Gatlif Vengo című filmjéből, igaz, ott spanyol nyelven hangzik el Remedios Silva Pisa előadásában, és a címe Naci En Alamo, azaz Alamoban születtem. Ezt a verziót Eleni Vitali énekli a Songs Of Greece's Gypsies című válogatáslemezen.

A To tragoudi ton gyfton eredetije az O Balamos, egy görög cigány dal, amit Vitalin kívül több görög énekes is feldolgozott, köztük Yorgos Katzaris, George Dalaras, Paschalis Terzis, Manolis Lidakis és Dionysis Tsaknis. Többek szerint a dalt Tsaknis szerezte a kilencvenes években, és elsőként a kevésbé ismert Yorgos Katsaris énekelte lemezre.

Szép.

Bodnár Zsolt látássérült roma fiatalemberként jelentkezett a győri egyetemre, jogász szeretne lenni. Róla szól Balassa László filmje, a Pozitív sokk, melyet tavaly, a 41. Magyar Filmszemlén mutattak be.

"A portréfilmben megismerhetjük különleges személyiségét, és azoknak az őt körülvevő embereknek a gondolatait, akik szeretnek lehetetlennek tűnő helyzetekre megoldást találni." via Port.hu

Egy ideje érdeklődve követem a moldovai Simpals animációs- és reklámstúdió munkáját. Lassan két éve dolgoznak egy Gyspy című animációs rövidfilmen, amiről - egyéb készülő filmjeikkel együtt - remek humorral blogot vezetnek.. Angolul! Link itt.

Tavaly ősszel némi hallgatás után jött a jó hír, hogy az eredetileg három, aztán öt, később hét, majd tíz percesre tervezett prodzsekt nem hogy nincs veszélyben, hanem egész estés filmmé bővülhet egy gáláns orosz befektetőnek, a CTB nevű filmes cégnek köszönhetően, írta a Simpals egyik producere és egyben rendezője, Dmitry Voloshin, szeptember végi posztjában.

2008 nyarán született az ötlet az első moldáv 3D-s animációs film elkészítésére. (A Simpals óriási rajongója a Pixar filmjeinek, nemrég el is látogattak a híres amerikai stúdióba.)

Az első ötlet egyből az volt, hogy a film a cigányokról, a balkáni lét romantikus szimbólumairól szóljon, és néhány vodka felhajtása után kész is volt a történet Gojoról és családjáról, az echós szekérről, a háziállatként szeretett pulykáról, vándorlásaikról a vadregényes balkáni tájban, és az örökké rejtelmes csillagos éjszakáról.

Voloshinék profizmusát, és a téma iránti tiszteletét mutatja, hogy mielőtt belevágtak volna a munkába, a szinopszissal és néhány vázlattal megjelentek Sorocaban, a cigányság moldovai fővárosában, hogy engedélyt kérjenek a filmhez a világszerte híres cigánybárótól, Arthur Ceraritól - róla még lesz szó később.

Az engedélyt némi jókedélyű egyezkedés után megkapták, a munka elkezdődött, és ha minden jól megy, 2014-ben bemutatják az egész estés animációs filmet. A Simpals blogját érdemes követni, mert bár a Gypsyt illető fejleményekről a befektető belépése miatt egy ideje alig kerülhet ki bármilyen információ, kisebb prodzsektjeikről továbbra is írnak, lelkesen és viccesen.

Remek 21. századi történetet ez tőlünk sokkal de sokkal keletebbről, nem?