"Színész vagyok. Soha nem tanultam, született tehetség vagyok. Biztos láttál Emir Kusturica filmjeiben, vagy romákról szóló dokumentumfilmekben. Egész Európában szupersztárként bánnak velem. Az emberek Papo Alfonsonak hívnak, a Cassandra film egyik alakja miatt, aki nagyon hasonlít rám. Tedd meg nekem, hogy Alfonsonak szólítasz.

Imádom Emir filmjeit. Hatalmas emberi történeteket kerekít egy ilyen kis közösség életéből, mint a sutkai. Mindenki jól járt: jól megfizetett minket, mi meg sztárt csináltunk belőle. Félévi munkáért nyolcezer dollárt kaptam, ami aztán egy évig kitartott. Mindenkinek fizettem az italát, és persze nőkre költöttem.

A szerelemnek fontos szerepe van az életemben. Tizenhét éves koromban nagyon szerelmes lettem, de a lány belehalt a szülésbe. Most már boldog vagyok egyedül, manapság a nőknek csak ház kell, meg egy csomó pénz. Az ideálom amúgy is a fiatal, tizenhat-tihennyolc év közötti. Lehet, hogy öregnek látszom, de még képes vagyok rá, és ezt nem szégyellem kimondani. Úgy maradtam fiatal, hogy egész életemben fiatalok között mozogtam. Az öregekre rá sem nézek. Azok csak a problémáikról beszélnek. Tegnap éjjel voltam a diszkóban, ott is sztár vagyok, mert igencsak jól ropom. A zene és a mulatás tart engem életben. Imádnak a nők. Nézd csak meg a gyűjteményemet!"

A fotó és a szöveg a Colors 42-ből, vagyis a Colors magazin 2001. február-márciusi lapszámából való, amit egy nagyon kedves barátomtól kaptam azzal még hónapokkal ezelőtt, hogy majd egyszer biztos jól fog jönni. Ezúton is köszönöm.

A különszám témája Sutka, "a világ egyetlen saját önkormányzattal rendelkező roma közössége", ami egy 1963-as földrengésnek köszönheti létrejöttét - akkor dőlt romba a macedóniai Szkopje romanegyede, a Topana. Sutka mára Európa legnagyobb roma települése, ahol a fiatal polgármester (aki egyben fogorvos), az ügyvéd, és az iskolaigazgató is roma származású, és ahol a hivatalos ügyeket a macedón és az albán mellett roma nyelven is lehet intézni.


Ahogy a Colors 2001-ben írta, mindezzel együtt Sutka (hivatalos nevén Šuto Orizari) még mindig közelebb áll egy szemétdombhoz, ami, hozzáteszem, sok-sok fotóanyag és romantikus tudósítás révén még mindig azt a stilizált roma-képet erősíti, ami nem szól másról, mint hogy munkanélküli, színes, de szakadt ruhákba öltözött, fogatlan emberek tántorognak a délelőtti napsütésben egy-két pálinkányi lökettel, és a szemükben delejes őrület csillog.

Azóta azért történt ez-az. Például 2009-ben 1,6 millió eurós befektetéssel új középiskola épült, ahova a roma gyerekek is járnak. Sőt, Macedónia amerikai nagykövete, Philip Reeker úgy fogalmazott, hogy Sutka egy olyan modern, multikulturális közösség, különös tekintettel a flottul működő, három nemzetiségű önkormányzatra, amely minta lehet az egész országban a demokratikus gyakorlatok megerősítéséért folytatott munkában.

Szóval birom Alfonso Papát, és Kusturicát is, de a friss információkat még jobban.

Boldog roma világnapot! De tényleg.

♥