Biztos mindenki ismeri a Lush nevű angol céget. Organikus kozmetikumai kisebb manufaktúrákban, és nem gyárakban készülnek, az alapanyagok gyümölcsök, zöldségek, virágokból, és más növényekből származó illóolajak. A Lush mindenhol ott van a világon, jó pár híresség lelkes vásárlója a termékeknek, és a cégnek Budapesten is több boltja van.

Nem biztos, hogy mindenki tudja, de a törökországi, és főleg isztambuli romák típusfoglalkozásai közül az egyik leggyakoribb, de legalábbis az egyik legfeltűnőbb a virágárusítás. Azt viszont egyenesen kétlem, hogy túl sokan tudnák, hogy a tavaly ilyenkor piacra dobott Turkish Delight nevű, kakaóvaj alapú, rózsa- és jázminolajat tartalmazó kozmetikumoknak köze van a romákhoz.

A Lush fő rózsabeszállítója egy Sebat Ltd nevű családi vállalkozás Isparta tartományból, mely régió a damaszkuszi rózsa termesztéséről híres. A Sebat állandó dolgozói (50 főnél kevesebbet foglalkoztató manufaktúráról van szó) a város lakói, az idénymunkások viszont környékbeli roma családok, akik minden májusban megjelennek Senirben, és hajnalról hajnalra szedik a rózsát. Azért kell korán elvégezni a munkát, mert a napsütés elpárologtatja a szirmokból az illóolajat. Csak hogy érezzük az arányokat: egy kilogramm tiszta rózsaolajhoz egy millió rózsára van szükség.

A Sebat azon túl, hogy foglalkoztatja a helybélieket, másfél éve egy iskola megépítésével is hozzájárult a közösség és a régió fejlődéséhez, így 2009 őszén hatvan környékbeli gyerek kezdhette meg a tanulmányait Törökország első ingyenes oktatási intézményében. A Lush a prodzsekt kezdete óta minden kilónyi illóolajért 25 fonttal fizet többet a Sebatnak, amit a cég az iskola működtetésére költ el.

Ilyen az, amikor jó illatú társadalmi változást ken magára az ember.

Fotók: Günsel Yildirim-Faraguna