Dzsipszizmus

Másodszor rendeztek Bulgariaban roma divatshowt nemzetközi résztvevőkkel május 9-én. A szófiai székhelyű Roma Fashion a Facebookon is megtalálható.

Andrew Zimmern Bizarre Foods (Bizarr étkek) című műsorának március 22-i adása Magyarországon készült, és egy Paszab községbeli roma család vándorzenész tagjainak hazatérését ünneplő disznóvágással kezdődött, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A sült vér hagymával és szalonnával, a friss hurka és kolbász, a család nőtagjainak avatott mozdulatai, a bélpucolás profizmusa, a pálinkával felpörgetett zene és tánc kint a napon mind célba találtak.

A műsor blogján aztán Zimmern megemlékezett arról is, hogyan sikerült kisebb izgalmak után a felszerelésüknek védelmet szerezni a gyerekektől egy karton ásványvízért, egy doboz csokiért és egy karton csipszért cserébe... :)

A Bizarre Foods végig nagyon élvezetes epizódja letölthető innen.

Köszönet a linkért!

Az egyik korábbi bejegyzésben tárgyalt, Rómában működő, roma nőket foglalkoztató szabászat, az Antica Sartoria Rom esetében bevált a következő formula: az állam vagy az önkormányzat egyszeri workshopot szervez, ahova tehetségeket talál meg, majd jön egy vállalkozó, vagy egy profi menedzsment, amelyik a megtalált tehetségre, és az eladható termékre vagy művészeti alkotásra alapozva szervezkedni kezd, és megpróbálja életben tartani, amit a workshop létrehozott, vagyis lehetővé, illetve láthatóvá tett.

Hasonló történt azzal a nyolc roma nővel, akiket Sevilla nyomornegyedéből, El Vacieből válogattak be a Bernarda Alba háza rendhagyó feldolgozásába. Rendhagyó annyiban, amennyiben Federico García Lorca világszerte ismert darabját ritkán szokták analfabéta, periférián tengődő roma nőkkel játszatni.

Az ötlet a sevillai Teatro TNT-től ered, ami az Atalaya társulat központja. Az Atalaya elég nagy múltra tekint vissza a  kísérleti színház és a social theatre műfajában egyaránt. Igen, ez utóbbi az a műfaj, aminek nincs még rövid és frappáns magyar neve. Az első, igazi social theatre-nek nevezhető próbálkozás is csak tavaly augusztusban valósult meg Magyarországon Új Néző címmel a Káva Műhely kezdeményezésére.

Célja konkrét cigány-magyar konfliktusok feldolgozása volt, eredményeként pedig büszkén említhető, hogy a filmes és fotós elemeket szintén tartalmazó programsorozat után olyanok is szóba álltak egymással, sőt, hajlandónak mutatkoztak későbbi együttműködésre a cigány-magyar közönségből, akik addig származásuk különbözősége miatt soha nem kommunikáltak, vagy nem építőleg. Kezdetnek nem rossz.

Az Új Néző helyszínei Ároktő és Somolya, két borsodi megyei falu voltak. Az összetett prodzsektről további információk többek között itt találhatók.

A Bernarda Alba szereplői 2009 nyarán kezdtek el próbálni a veteránnak számító rendezőnő, Pepa Gamboa irányítása alatt, Marga Reyesszel, az Atalaya híres színésznőjével kiegészülve. November elejére megszületett az előadás, a jegyek pedig nagy sajtóvisszhang mellett az összes TNT-beli előadásra elfogytak, sőt, már a premier sikere után körvonalazódni kezdett az országos turné terve.

Gamboa egyetlen bosszúsága az volt, hogy az újságírók a darabot szinte kizárólag a social theatre műfaján belül tartották nagy eredménynek, csak a társadalmi jelentőségét méltatták, figyelmen kívül hagyva, hogy az előadás teljes értékű művészi tett, aminek megítélésében Gamboa szerint csak másodlagos szempont, hogy kik és milyen háttérrel vitték véghez.

Igaz, a Bernarda Albát játszó Rocíó Montero - aki hét gyermek édesanyja - sem tudta először elképzelni, hogy fogja tudni megtanulni a darabot az olvasás készsége nélkül, de megoldódott a probléma: Gamboa addig ismételte sorról sorra a szereplők szövegeit, amíg hibátlanul vissza nem tudtak mondani mindent.

A premieren mindegyikük családja ott volt, amire a színésznők kivétel nélkül nagyon boldogan emlékeznek. Sokan mások viccnek tartották az egészet, de végül a sikerélmény fölébe kerekedett a rosszmájú megjegyzéseknek. Az egyik fiatalabb nő, az Ameliát játszó Carina Ramírez korábban képtelen volt takarítőnőként elhelyezkedni, az előadás után viszont több megkeresést kapott. A baj csak az, hogy a lány visszautasította az ajánlatokat, mert már van rendes munkája: színházban játszik, színésznő. És nem ő az egyetlen, aki további szerepekre vágyik.

A színház és a flamenco ötvözésében élen járó Gamboa eléggé szabadon alakította a darabot a roma nők mindennapi életéhez és kultúrájához. Változtatott a szövegen, ami eleve a szereplők által beszélt andalúziai cigány nyelvjárásra, a caléra lett átírva, és dalokat, táncjeleneteket illesztett bele, de ami ennél is meglepőbb: komédiába hajló részeket.

Akárhogy is, az előadás nagy sikerrel turnézta végig Spanyolországot, és meghívást kapott a madridi Spanyol Színházba (Teatro Español de Madrid). A legutóbbi hírem róluk idén februárból, egy spanyol kísérleti színházi fesztiválról származik.

Talán nem túlzás, hogy a prodzsekt fenntarthatónak, és sikeresnek bizonyult.

Persze míg ezt írtam, végig tudtam, hogy hasonló színházi kezdeményezések nem csak hogy voltak már egyszer-egyszer Magyarországon, hanem több több mint tíz évre visszamenőleg több központja is van a roma fiatalok színházi eszközökkel való tanításának, nevelésének, támogatásának, felzárkóztatásának, boldoggá tételének, fizetéshez és megbecsüléshez juttatásának, mely központok egyben i-g-a-z-i, komoly színházak, még ha nincs is saját épületük.

Az 1992 óta létező Cinka Panna Társulatról (korábban Duende Színházi Társulás) még szoktak tudni, de a Karaván Művészeti Alapítványról, melynek állandó játszóhelye a kilencedik kerületi Pince Színház, már jóval kevesebben, holott 1999 óta hoznak létre előadásokat, miközben küzdenek a fennmaradásért egy olyan civil környezetben, ahol az öko-gondolkodás népszerűsítésére rengeteg pénz, egyre több pénz jut, de pont a nevelésre kevés.

Igaz, az öko-szemlélet komoly üzleti tényező, ami előbb-utóbb Magyarországon ugyanúgy robbanni fog, ahogy más országokban, de hát a színház is üzlet - pláne, ha nem kell több száz dolgozót, és egy százmilliókba kerülő épületet évről évre fenntartani. Egy előadás - segítek: hakni - termelhet és termel is bevételt, a lehetséges járulékos hasznokról nem beszélve, a cigány nyelvjárások megismertetésétől a társadalmi ellentétek fellazításáig.

Okoskodás OFF.

A roma Bernarda Alba háza megtekinthető a Youtube-on. Nekem tetszett.

Szereplők:

Rocío Montero
Carina Ramírez
Sandra Ramírez
Mari Luz Navarro
Loli del Campo
Ana Jiménez
Sonia Joana da Silva
Pilar Montero
és
Marga Reyes

A Sabanci-dinasztia Törökország nagymúltú iparos családjainak egyike. Kiterjedt jótékonysági hálózatot működtetnek a Sabanci Alapítványon keresztül, ami ösztöndíjakat biztosít, díjakat oszt, és kultúrális eseményeket támogat. Nyomon követik azokat a magánszemélyeket, közéleti szereplőket és cégeket is, akik jelentős társadalmi változást indítanak el például szociális problémák kezelésében, és segítenek abban, hogy az eredmények, és a mögöttük álló emberek nagy publicitást kapjanak.

Az alapítványnak két éve önálló műsora van a török állami tévében Turkey's Changemakers címmel. Az Ismail Gündüzről és az isztambuli roma gyerekzenekarról szóló riport a második évad 18. adása. (A Turkey's Changemaker'st a Facebookon is meg lehet találni, link itt.)

Ismail Gündüzt 2007-ben lett Isztambul Büyükçekmece kerületének polgármestere. Már megbizatása legelején szembesült azzal, hogy a kerületben kiugró számban élnek romák, és kiderült az is, hogy nagyon kevés roma származású gyerek jár iskolába, ráadásul nagyon sokan hagyják félbe a tanulmányaikat.

Gündüz nem sokáig tétlenkedett. A kerület néhány műkedvelő helyi lakos anyagi segítségével hangszereket vásárolt, és létrehozott egy zenekart a helyi iskolában azért, hogy meg tudják tartani a roma fiatalokat, és arra ösztönözzék őket, hogy folytassák zenei tanulmányaikat.

Az elmúlt több mint három évben 100 gyerek fordult meg a programban, és néhányan közülük már művészeti iskolákban tanulnak zenét. A zenekar híre elterjedt egész Törökországban, és a gyerekek több városban koncerteztek. Az egyik legfontosabb fellépésükre az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat részeként került sor 2010-ben.

A fenti videó egy rövid riport Gündüzről és a zenekarról. A tévében lement teljes anyag itt látható.