Az olasz divatikon roma kollekciója

Az egész már megint úgy indult, hogy találtam egy fotót az interneten.

Aztán hamar kiderült, hogy pár éve Róma városa az AltaRoma divatintézettel (a római divathetek főszervezőjével) együttműködésben meghirdetett egy mérföldkőnek számító workshopot tehetséges roma származású szabónők-varrónők számára, ennek során készült a kép, 2005-ben.

A tanfolyamból egyrészt egy izgalmas roma divatbemutató lett 2005. január 31-én a nyolcvanas-kilencvenes évek ikonikus tervezője, Romeo Gigli vezetésével, másrészt hosszú távú foglalkoztatási programmá alakult. Létrejött az Antica Sartoria Rom, egy máig sikeresen működő varroda és divatszalon, amit egy nem roma származású olasz nő, Alessandra Carmen Rocco vezet. Rocco a workshop és a divatbemutató végeztével céget alapított, és minden résztvevőt felvett.

A tíz varrónő Róma közeli telepekről került a programba. Eredetileg mindannyian Khorakhan, azaz muszlim vallású romák, akik Montenegróból, Bosznia-Hercegovinából, és Szerbiából érkeztek Olaszországba. Legjellegzetesebb ruhadarabjuk, a dimije, egy bő szárú szoknyanadrág, tánchoz való öltözet, fontos darabja volt a bemutatónak, ahogy a balkáni roma nők öltözködésére jellemző anyagok, anyagminták és kiegészítők is.

Romeo Gigli komolyan vette a felkérést, és három szabó közvetlen segítségével alapos kutatást végzett. Igazán kiterjedt szakirodalom nem lévén a témában, munkatársaival végül több Róma környéki telepre is kiment, személyesen érdeklődve az asszonyoktól anyag- és szabásminták után.

Romeo Gigli a bemutatón

Egész biztos, hogy csak kevesen emlékeznek Giglire, pedig az előkelő, gazdag családból származó, a luxust a nyolcvanas évek közepén újra divatba hozó, a nőket csakis istennőként vizualizáló tervezőt Armanival és Martin Margielaval emlegették egy mezőnyben, és az anyagok alkimistájának nevezték, aki mellett többek között a fiatal, még teljesen ismeretlen Alexander McQueen is dolgozott. 2009-ben, amikor úgy tűnt, hogy a tulajdonosi státuszba visszavonult Gigli tervezőként visszatér, a GQ férfimagazin megrendelt róla egy nagy anyagot. A fotós Scott Schuman, a világhíres The Sartorialist című blog szerzője volt, aki nagy csodálója Giglinek. Schuman posztja itt olvasható.

A cigányos divatbemutatót Róma-szerte nagy érdeklődés kísérte. Az eseménynek otthont adó MACRO kortárs művészeti múzeumot Gigliék roma falucskává változtatták. A teremben gesztenyével megpakolt utcai sütögetőket, és egyéb jellegzetes használati tárgyakat helyeztek el, a kifutóként használt nagy, kör alakú középső térben mindenhol finom homokot szórtak szét, a háttérben kis kunyhók sorakoztak. Egyes modellek lóháton érkeztek, és az összes modell mezítláb táncolta végig a showt. A divatszínház a Szerbiából meghívott énekes, Saban Bajramovic fellépésével lett teljes. Vagy talán akkor, amikor az alábbi képen látható, roma származású, ikonikus cirkuszkirálynő, Moira Orfei megérkezett...

Az esetleg fintorgó divatszakértők kedvéért mondom, hogy Lagerfeld a tavaly tavaszi-nyári Chanel kollekciót ehhez az elképzeléshez elég hasonlóan, óriási, pajtává alakított térben mutatta be. Óriási siker volt.



Ahogy Gigli kollekciója is. Teljes egészében roma tematikájú, roma nők által megvarrt, roma modelleken bemutatott kollekció Olaszországban korábban nem készült. Ám még ennél is fontosabb az Antica Sartoria Rom, vagyis "hagyományőrző roma szabászat" létrejötte, amelyhez hasonló műhely Romani Design néven már Magyarországon is van Varga Erika roma származású iparművésznek köszönhetően.

Folyt. köv.

Fotók: © Alessandra Benedetti/Corbis

0 Tovább

Új fotók a Romani Designtól

Fotó: Fabienne Karmann

A Romani Design, Varga Erika tervező stúdiója a tavaly júliusi, Gödörben tartott első nagy bemutató után a múlt szombaton a brüsszeli Magyar Bálon is ott volt.

0 Tovább

Roma tévécsatorna indult Törökországban

Akárhányszor van egy kész témám, tudomást szerzek valamiről, ami még érdekesebb.

A hónap híre, hogy február 7-én isztambuli székhellyel online roma tévécsatorna indult Törökországban. A Radio Çingene kiterjesztéseként felfogható Çingeneyiz TV itt található meg.

Az elképzelés és a megvalósítás tudatos és profi, már a weboldal szintjén is. Pár kattintásból kiderül, kikről van szó, mik a céljaik, és milyen elvek mentén képzelik el a Çingeneyiz TV működtetését. Sőt, még a designba se lehet nagyon belekötni.

A mögöttes lényeg persze a cigányság (nincs jobb szó) diverzitásának felismerése és elismerése, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szerkesztők nyitottak minden történetre, ami kultúrával, vagy mesterségekkel kapcsolatos, érkezzen bárhonnan, de konkrét társadalmi problémák bemutatását ugyanolyan fontosnak tartják, lényeg a nagy merítés, az információk egy helyre gyűjtése, és az aktualitás.

Az egyelőre nem rendszeres műsorban amatőr videókra, dokumentumfilmekre és kisfilmekre számíthatunk a közeljövőben, a Radio Çingene pedig változatlanul jelentkezik minden nap este hat és éjfél között.

A weboldalon böngészhetünk török és nemzetközi hírek, fotók és interjúk között, de lehet fórumozni is, ha pedig valaki elég tettvágyat érez magában, közreműködhet a műsor készítésében.

Lehet, hogy a Çingeneyiz nem is a hónap, hanem az év híre.

0 Tovább

Bevezetés a görög cigányzenébe

 

A To tragoudi ton gyfton ("A cigányok dala") ismerős lehet Tony Gatlif Vengo című filmjéből, igaz, ott spanyol nyelven hangzik el Remedios Silva Pisa előadásában, és a címe Naci En Alamo, azaz Alamoban születtem. Ezt a verziót Eleni Vitali énekli a Songs Of Greece's Gypsies című válogatáslemezen.

A To tragoudi ton gyfton eredetije az O Balamos, egy görög cigány dal, amit Vitalin kívül több görög énekes is feldolgozott, köztük Yorgos Katzaris, George Dalaras, Paschalis Terzis, Manolis Lidakis és Dionysis Tsaknis. Többek szerint a dalt Tsaknis szerezte a kilencvenes években, és elsőként a kevésbé ismert Yorgos Katsaris énekelte lemezre.

Szép.

 

0 Tovább

Idegen a cigányok között

 

Egy kedves barátom remek linket küldött ma délután. Köszönet érte, mert a szlovén Modna magazinban megjelent Stranger and the Gypsies című anyagot eddig nem ismertem. A stáb véletlenül kötött ki a cigányok között, eredetileg a divathét miatt utaztak Macedóniába 2009 áprilisában.

A fiatal szlovén fotós, Marta Lamovsek így fogalmazza meg a sorozat történetét: "egy nagyvilági nőről szól, aki körbeutazza az egész világot a szabadság után kutatva, de nem talál semmit, míg végül el nem téved egy világtól elzárt, cigányok lakta faluba Macedónia déli részén. Nagy hatást tesz rá a cigányok életszeretete, és játékossága, ebből merít inspirációt azóta is...".

Martanak weboldala, és remek blogja is van. Utóbbiból megtudhatjuk, hogy közel éve fotózik, és ez idő szerint a londoni Central Saint Martins College of Art & Design posztgraduális képzésében vesz részt. A Stranger and the Gypsies felkeltette Warren Ellis író-forgatókönyvíró (korábban a Marvel Comics munkatársa) figyelmét is, aki az egyik képet a weboldalán is közzétette, hatásosan furának nevezve a képet, amelyen úgy tűnik, mintha tényleg egy "idegen életforma" sétálgatna a kelet-európai gyerekek között.

Tíz pont.

Ruhák és styling Davorka Požgan Smink Tinka Pobalinka Modell Ali The Marketa Produkciós asszisztens Erik Vidmar

 

 

0 Tovább

Receptek

Amíg én csak az előkészületeknél tartok, a Sosinet.hu már január közepén elkezdett egy sorozatot jellegzetes cigány ételekről az egészségünkre rovaton belül.

A Sosinet.hu egy éve indult, és egyre változatosabb tartalmakat jelentet meg. A legérdekesebbek a zenével kapcsolatos anyagok, valamint az interjúk, legalábbis a gasztrovideókig ezek voltak azok...

A krumplival készülő cigány hurka receptjéhez ide, a táskaleves nevű desszert videójához pedig ide lehet kattintani. A cigány hurkáról egyébként a HVG-ben is olvashattunk már, link itt.

Folyt. köv.

0 Tovább

Transzkárpátia

 

Fotó: Evi Lemberger

0 Tovább

Törökméz

 

Biztos mindenki ismeri a Lush nevű angol céget. Organikus kozmetikumai kisebb manufaktúrákban, és nem gyárakban készülnek, az alapanyagok gyümölcsök, zöldségek, virágokból, és más növényekből származó illóolajak. A Lush mindenhol ott van a világon, jó pár híresség lelkes vásárlója a termékeknek, és a cégnek Budapesten is több boltja van.

Nem biztos, hogy mindenki tudja, de a törökországi, és főleg isztambuli romák típusfoglalkozásai közül az egyik leggyakoribb, de legalábbis az egyik legfeltűnőbb a virágárusítás. Azt viszont egyenesen kétlem, hogy túl sokan tudnák, hogy a tavaly ilyenkor piacra dobott Turkish Delight nevű, kakaóvaj alapú, rózsa- és jázminolajat tartalmazó kozmetikumoknak köze van a romákhoz.

A Lush fő rózsabeszállítója egy Sebat Ltd nevű családi vállalkozás Isparta tartományból, mely régió a damaszkuszi rózsa termesztéséről híres. A Sebat állandó dolgozói (50 főnél kevesebbet foglalkoztató manufaktúráról van szó) a város lakói, az idénymunkások viszont környékbeli roma családok, akik minden májusban megjelennek Senirben, és hajnalról hajnalra szedik a rózsát. Azért kell korán elvégezni a munkát, mert a napsütés elpárologtatja a szirmokból az illóolajat. Csak hogy érezzük az arányokat: egy kilogramm tiszta rózsaolajhoz egy millió rózsára van szükség.

A Sebat azon túl, hogy foglalkoztatja a helybélieket, másfél éve egy iskola megépítésével is hozzájárult a közösség és a régió fejlődéséhez, így 2009 őszén hatvan környékbeli gyerek kezdhette meg a tanulmányait Törökország első ingyenes oktatási intézményében. A Lush a prodzsekt kezdete óta minden kilónyi illóolajért 25 fonttal fizet többet a Sebatnak, amit a cég az iskola működtetésére költ el.

Ilyen az, amikor jó illatú társadalmi változást ken magára az ember.

Fotók: Günsel Yildirim-Faraguna

 

0 Tovább

Pozitív sokk - dokumentumfilm a Duna II. Autonómián ma, 20.15-től

Bodnár Zsolt látássérült roma fiatalemberként jelentkezett a győri egyetemre, jogász szeretne lenni. Róla szól Balassa László filmje, a Pozitív sokk, melyet tavaly, a 41. Magyar Filmszemlén mutattak be.

"A portréfilmben megismerhetjük különleges személyiségét, és azoknak az őt körülvevő embereknek a gondolatait, akik szeretnek lehetetlennek tűnő helyzetekre megoldást találni." via Port.hu

0 Tovább

Svéd elegancia...

Nincs is jobb, mint egy átmulatott péntek éjszakát követő, lassú folyású szombati napon ráakadni az interneten egy fotósra, akit eddig nem ismert az ember, és olyan klassz fényképekre, melyek ráadásul ide kívánkozik a blogra.

A poszt címe persze vicc. Mona Simon anyaga réz tárgyakat készítő, és azokkal kereskedő, szigorú, patriarchális családrendszerben élő erdélyi romák pazar milliőjét örökíti meg. Érdemes ide kattintani.

A '79-es születésű Mona Simon London és Németország között ingázik. Tanulmányait a BA fokozatig a brémai egyetemen végezte Peter Bialobrzeski tanítványaként. Első nagyobb riportját Havannában készítette a In the land of Revolution (A forradalom földjén) címmel. Egyetemi diplomáját végül a londoni LCC London-ban szerezte meg, kimagasló eredménnyel. via Verve Photo

0 Tovább

Dzsipszizmus

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek