Míg Kelet-Európa és az EU azon pörög, hogyan nevezze Európa legnagyobb számú kisebbségét, angol nyelvterületen terjed, sőt, lassan már idejét múlttá válik a 2009-ben felfedezett, és 2010-ben külföldi magazinokban alaposan körüljárt "gypset" kifejezés.

Julia Chaplin újságíró (többek között a New York Timesban, a Wallpaperben, illetve az amerikai Vogueban és az Elleben publikál), a Gypset Style című könyv szerzője sűrű nemzetközi utazásai során arra lett figyelmes, hogy filmfesztiválokon, egyéb szemléken, díjátadókon, kiállításokon és bemutatókon, vagyis nemzetközileg jegyzett kulturális eseményeken mindig belebotlik ugyanabba a néhány tucat emberbe, akik - vele ellentétben - nem hivatalból vannak jelen, hanem a poén kedvéért, és mert életmódjuk a többé-kevésbé céltalan utazgatás.

Ha ezen a ponton valakinek beugrik a "jet set" kifejezés, az nem véletlen. A "jet set" és társai (mondjuk a "beautiful people" vagy "beau monde") azt a szűk, nagyon tehetős kört jelezték főleg a hatvanas-hetvenes években, akiknek a Párizs-New York távolság megtétele mindennapos volt, és akik a régi arisztokrácia szezonokból álló társadalmi életét egy jóval naprakészebb életformára cserélték, főleg a légi közlekedés jóvoltából - oda utaztak, ahol épp buli volt, vagy ahol jó volt az idő, függetlenül munkától, családtól, kötöttségektől, és kontinenstől.

Ha ezen a ponton valaki nem érti, hogy jön mindez ide, megértem. Julia Chaplin amerikai, és az amerikaiak nagyon érdekes, mondhatni bizarr módon viszonyulnak a cigányokhoz, ami jórészt az amerikai és a cigány kultúra hézagos kapcsolódásaiból, illetve érdeklődésük felszínességéből adódik, persze. Vagy nem felszínesség ez, hanem az a sajátos, mégis egészségesnek mondható érdeklődés, amellyel minden nekik tetsző témából kiválogatják azt a pár dolgot, ami tetszik, figyelmen kívül hagyva minden mást.

A bohém stílusnak és életmódnak valószínűleg közel annyi híve van az Egyesült Államokban, mint a gótnak, vagy a botcsinálta ezotériának. Sokszor nehéz megítélni, hogy inkább a vándorcigányok, vagy a hippik hatása-e ez, de lehet, hogy mindegy, annyira szorosan összefonódott a két inspirációs forrás. Számtalan blog foglalkozik a témával a kártyajóslástól a fotókon át a divatig, írói között gimnazista lányok, családanyák és férfiak is vannak.

Az interneten a gypsy kifejezés is nagyon népszerű felhasználónév illetve blogcím, jelentése a lázadótól a különcön át a független személyiségig terjed, és persze saját öltözködési stílus járul hozzá. Magánakciók ezek, amelyek mégis komoly szubkulturát alkotnak, olyan állandóan jelenlévő fogalmakat és képeket víve a mindennapi életbe, amelyek ismeretében Julia Chaplinnek nem sokat kellett gondolkodnia, hogy az utazgató, stílusos, szabados művészlelkeket összekösse a sejtelmes történetekből ismert vándorcigányokkal. "Old world gypsies + jet setters = gyp-setters", írja Chaplin.

A "gypset" valóban csak egy távoli gondolattársítás szórakoztató eredménye, még ha nagyon üdvös módon új és friss megvilágításba is helyez egy népet és egy szót. A történet háttere viszont, ha lehet ilyenről beszélni, rávilágít arra, hogy a cigányokról, és főleg az életmódjukról alkotott romantikus képek, a folyamatos utazás, a szabadság, a zene, a tánc, az élénk színek szeretete, a szerelem fontossága képes rajongást és tiszteletet ébreszteni az egész kultúra iránt, amely, ha érintőlegesen is, így bekerülhet a legfontosabb magazinokba a Paper Mag-ig bezárólag. Főleg, hogy egyre többen utaznak egyre többet jó anyagi helyzetük, vagy a munkájuk miatt.

És amire a nagyon gazdagok rácsodálkoznak a cigányok kapcsán, úgy, hogy a társadalmukban és a privát életükben sincs jelen a cigányság napi rendszerességgel negatív témaként (mondjuk a tévéhiradóban), arra Kelet-Európában is rá van csodálkozva, de a szegénység és a problémák miatt keserű a szájíz. "Miért nem kaphatok én is segélyt, miért kell dolgoznom?" - ez ugyanannak az éremnek a másik oldala.