A dzsipszizmus szó a google szerint nem létezett addig, amíg ezt a blogot létre nem hoztam.

Két éve olvastam egy cikket a sztereotipiákról a New York Timesban, ami kivételesen még érdekes is volt. Egy bizonyos Susan Fisket idéztek a Princetonról, aki Susan Boyle történetét vizsgálva többek között ezt mondta

“If you’re unattractive, it’s harder to get all that stuff because people don’t seek you out,”

Vagyis ha nem vagy szép vagy vonzó, mindent nehezebb megkapni, mert az emberek nem akarnak veled lenni, nem kiváncsiak rád, nincs érdekükben, hogy interakcióba kerüljetek - márpedig minden ezen múlik. Semmiféle integrációt nem kell erőltetni ott, ahol ezek a folyamatok maguktól működnek.

Részben emiatt az egy mondat miatt, és mert a divat lett a szakmám, és mert kapcsolatba kerültem egy erős fél év erejéig a cigányokkal, valamint a civil és állami szféra azon szeletével, amely az ő ügyüket hivatott előre vinni, azon kezdtem fundálni, mégis mi a frászt lehetne csinálni, hogyan lehetne a szépség fogalmát és az internetet úgy kihasználni, hogy legyen végre sok embernek valami elképzelése legalább, ha nem is állásfoglalása a cigányokkal kapcsolatban, már azon túl, hogy esetleg cigányozik, vagy szalon-, vagy in concreto.

Persze egyből elkezdtem körbenézni, hogy vajon van-e bármilyen szervezet, vagy bárki, aki akár egy blog vezetésével próbálná beszuszakolni a cigány kultúrát az internetbe, de azt láttam, hogy béna, periférián lévő próbálkozásokon, és a mainstream netes közösség számára ismeretlen EU-s és Soros-féle próbálkozásokon kívül alig van valami.

Aztán pár hónapja komolyan körbenéztem, és azt láttam, hogy azért van itt-ott internetes tartalom, ami mást mutat, és mást dolgoz fel, mint hogy épp ki ölt meg kit, vagy rabolt ki, vagy sértett meg emberi jogaiban, foggal, vagy fog nélkül. De hát ez kevés. Arra jutottam, hogy módszeresen el kell kezdeni gyártani ezeket a hiányzó tartalmakat, amik szép és okos, tehetséges és ügyes cigányokról szólnak, meg úgy eleve minden jóról, amit tekervényes történetük során létrehoztak, és mi, nem cigányok, használjuk, szeretjük, és élvezzük, csak épp meg nem becsüljük, vagy csak nem vállaljuk fel, de legalábbis: nem rendszerezzük úgy, mint más témákat, akkor is, ha közünk nincs hozzá.

Pedig ha hirtelen minden egy helyen lenne...

A cél tehát egy óriási, szép és tartalmas internetes enciklopédia létrehozása, azért, mert ez izgalmas feladat, és hiánypótló lehetne, és azért is, mert ha én tizenéves cigány fiatal lennék, aki netalántán internethez jut, eléggé bántana, hogy csak negatív hírek szólnak a cigányokról, akikkel azonosítanak, holott csak arról van szó, hogy az érdekes és pozitív, vagy akár a semleges cigányhír nem hír, a nyomtatott és az internetes sajtóban sem, bocs, srácok. No nem csak Magyarországon ám, hanem az EU egyik olyan országában sem, ahol cigányok nagyon nagy számban élnek.

Kivéve persze Spanyolországot, ahol, dobpergés, megoldották a cigánykérdést. Nem, vagy alig probléma már. Óvatosabban fogalmazva: a nehezén túl vannak. (Részletek erről később.) Béna logikámmal csak azt tudom gondolni, hogy azért, mert vagy a feltételeik voltak milliószor jobbak, vagy a tenni akarásuk volt őszintébb, vagy mindkettő. Vagy csak jobban szeretik a flamencot az igénytelen diszkózenénél.

Érdeklődésem révén nyilván a szépségnél ragadom meg a nem létező tartalmak problémáját, és próbálok majd hírt adni szép emberekről, szép házakról, színházról, filmről, irodalomról, reklámról, divatról, képzőművészetről, karrierről, meg ami csak bejön még a képbe, csak még nem tudok róla.

Nem vagyok cigány származású. Érdekel ez a téma, mint ahogy egy csomó más téma is, mondjuk a főzés, vagy a fotók, vagy a számítógépek, vagy a könyvek, vagy a divat, csak ezekről már mindenki írt blogot. A cigányokról még nem.

Ez a dzsipszizmus.